Andrea
Miután felbátorítottál, írok a gondolataimról.
Miután többen mondták, hogy legalább 1 év gyakorlás kell és utána biztosan nagyon jól érzem majd magam, toltam magam előre és vártam a csodát. Nem jött az áttörés. Csatlakoztam online órákhoz, de akkor sem történt semmi. Aztán 7 hónapja egyszer csak rábukkantam az oldaladra. Azóta ott voltál biztos pontként, támaszként, lelki segítségként. Nyaralás közben is fontos volt, hogy ne hagyjam ki az órádat és a szálloda teraszon, a fürdőlepedőn boldogan adtam át magam a közös gyakorlásnak.
A sport mindig fontos volt az életemben, de a testem nem túl rugalmas. A gyakorlások ellenére soha nem tudtam lemenni pl. spárgába. Mostanra pedig nem múló, egyéb fájdalmaim - térd, derék, könyök - is behatárolják a mozgásteremet. Nagyon tetszett, hogy szabadságot adtál nekünk és nem követelted meg, hogy mindenki minden gyakorlatot az elejétől a végéig megcsináljon. A lábamat soha nem sikerült a nyakamba tennem és a hidat sem bírtam már. Ennek ellenére fantasztikusan éreztem magam, mert nekem úgy is jó volt, hogy a saját határomig megyek el a vezetéseddel és a légzésemre figyeltem. Nagyon nagy lelki segítség is volt. Csak elővettem éjszaka a légzést és máris tudtam aludni. Reggel is megnyugtatott, amikor a belsőm csatát vívott az idegekkel. Eszenciális volt a jelenléted.
Egyetértek sok kommentelővel, akik azt írták, hogy a személyed, egyéniséged ugyanolyan fontos volt az órák alatt, mint a jóga maga. Ezért nem igazán ül, hogy tele a város jobbnál jobb oktatókkal és könnyen találunk valaki mást. Ez azért nem így megy. Hozzád kötődtünk. Beköltöztél az otthonunkba, megmutattad a gyerekeidet, együtt mosolyogtunk Brúnón, láttuk a környezetedet és kipróbáltam az egészséges recept ötleteidet. Része voltál a családnak. A kisebbik fiam pl. többször leült mellém gyakorolni, pedig nem jógázik, mert megtetszett neki a hangod, a stílusod. Bemutattalak 1-2 barátomnak is. 🙂 Tele voltál szeretettel és adni akarással. Végig csodáltalak ezekért az energiákért. Nagyon-nagyon hálás vagyok Neked.
